A Főnix éneke a jövőben játszódik, nem a távoli csillagok között, hanem itt: meggyötört, és lassan gyógyuló Földünkön.
A Szfinx hét kapujában arra kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan tud az egyén átalakulni. A Főnixben énekében elsősorban a társadalom és az emberiség jövőbeli alakulását próbálom elképzelni.
Ma, érthető okokból rengeteg figyelmeztető - fenyegető disztópikus könyv és film jelenik meg. Elkerülhetetlennek tűnik a társadalmi és természeti katasztrófák kora. Ezzel nem vitatkozva, arra a kérdésre keresem a választ, hogy mi lesz utána? Okulva a hibákból, értékeket átmentve képesek leszünk egy jobb világot építeni?

Peri történetének hátterében szeretnék egy ember és természetközelibb világot felvázolni. Ahol bár az emberiség árnyaitól, mint pl. a hatalmi éhség vagy az anyag központú gondolkodás, nem tudott teljesen megszabadulni, de már megjelentek azok az erők, akik az ember szellemi felemlekedését tartják szem előtt.

Utópia? Igen, bizonyosan. De szerintem szükség van pozítiv jövőképekre is, hogy el tudjuk képzelni a jót, a jobbat. S ki tudja talán egyes elemeit, ha arra érdemes meg is valósíthatjuk.